�t hallhatt�k ahogy tan�t, �t k�s�rt�k az �let�tj�n, de � volt az, akit keresztre fesz�tettek. �rt�nk, az�rt mert szeret minket. Az "Isten Irgalomban Gazdag" - ez volt II. J�nos P�l lengyelorsz�gi zar�ndoklatsorozat�nak a jelmondata.

Hamarosan 2012 fogunk �rni. Ez az �v tal�n nehezebb lesz, mint a mostani, de Isten nem az �letk�r�lm�nyeink szerint �t�l meg �s nem a szerint fog szeretni vagy nem szeretni. Az Irgalmas Isten fel�je val� h�s�g�nk �s szeretet�nk ir�nt fog meg�t�lni (megit�ltetnek ki-ki tettei szerint), de m�g a b�n�s embert is szereti. Minden embert szeret, ak�r h�s�ges, ak�r nem. Ak�r viszont tudja szeretni az Istent, ak�r nem � szereti. Mert mi mindanyian az � alkot�sai vagyunk. Ez�rt tudja szeretni a b�n�st is (ak�r az �desanya rossz kisgyermek�t, mert az �v�), ebben mutatkozik meg Irgalmas szeretete.

K�v�nok mindenkinek �ldott �s szeretetben gazdag Kar�csonyi �nnepeket �s az Irgalmas Isten �ltal meg�ldott �j Eszetnd�t Neked �s kedves Csal�dodnak.

Az egyik �r�sommal b�cs�zok a kedves olvas�t�l 2011-ben ( rem�lem j�v�re is felkeresi a honlapot), fogadja el egy kar�csonyi aj�nd�knak:

1. �llj, s figyelj egy kicsit, mert � sz�l�t, aki veled van itt. E hangos ki�lt�s, amely a f�lemet t�p�zza, mely most megrezegteti a l�bam alatt a f�ldet, csak egy szem�lyt�l sz�rmazhat, �bel�le, s ��ltala sz�kken a magasba.

Sz�netet kell tartanunk, meg kell �llnunk, hogy elm�lkedhess�nk azon a szereteten, amellyel a semmib�l alkotott meg minket, �s bel�nk lehelte a Lelket, hogy �lj�nk

Ez�rt k�pzeletben pr�b�ljunk visszamenni eg�szen a kezdetekhez, amikor m�g nem volt semmi, illetve csak Isten volt. Ha becsukom a szememet, nem l�tok m�st csak a v�gtelen s�t�ts�get. S�t�t van. El�ttem, m�g�ttem, k�r�l�ttem, k�zel s messze a v�gtelenig. S�t�t van. De egyszer csak a f�lembe egy kellemes l�gy dal sz�k�tt, sz�p �s ritmusos hangz�sa van, eddig m�g soha nem hallottam, hangz�sa, olyan, mintha nem is ember kompon�lta volna, hanem valami/valaki m�s. Szinte pillanatok alatt felgyorsult a dallam �s hirtelen a s�t�ts�g helyett vil�goss�g lett. F�ny v�ltotta fel a s�t�ts�get. Mintha hirtelen kinyitottam volna a szememet �s akkor a Napba n�ztem volna, minden er�s f�nny� v�lt. De ennek a F�nynek nem volt kezdete, egyforma er�ss�g� f�ny volt minden�tt, k�r�l�ttem a v�gtelenben. Bar�taim! Egy kicsit k�s�bb egy alak t�nt fel, aki a f�nyben j�rt, t�le sz�rmazik az �nek, �bel�le j�n, s amerre ment, l�ba alatt f�ld keletkezett �s a f�ldb�l n�v�nyek, f�k, vir�gok sarjadtak, hegyek emelkedtek, vizek fakadtak. M�r eg�szen k�zelinek l�tszott, �s az �nek�t is er�sebben hallottam. Gy�ny�r� ez az �nek, szinte vele egy�tt �n is �nekeln�k. �, de az embernek nincs ily tud�sa. �gy hallatszott az �nek, mintha Bel�le j�nne, �s a t�bbi is: a f�ld, a vir�gok, hegyek, vizek minden, mintha � lenne az alkot�, de val�ban, � a teremt�. Mikor m�r mindenhol friss vir�gok, krist�lyl� vizek voltak �s hegyek, most �neke megv�ltozott. �kesebb, �l�nkebb, cseng�bb lett, mintha akarna m�g valamit. Mikor m�r �neke feld�sz�tett mindent, szemeim mintha k�pr�zn�nak, de �gy l�ttam, mintha mag�hoz hasonl� l�nyeket teremtett volna, majd egy l�gy szell� suhant v�gig a t�jon, mintha ez is �bel�le j�nne, ak�rcsak egy nagy lehelet, �s minden �letre kelt. (C:S:Lewis, A var�zsl� unoka�ccse c. fant�zia k�nyv gondolata alapj�n.)

2. Szeretett testv�reim!

�let�nk folyam�n oly sokszor elhangoznak a k�vetkez� k�rd�sek: „Merre haladjunk?” Hogyan tov�bb?”

Bizony engemet is sokszor t�p�ztak e k�rd�sek, �s oly sokszor hitetlen gyermekk�nt szeml�ltem az �r�k Atya dal�t, azt hittem, hogy csak �lmodom az eg�szet, �s ha felkelek nem lesz val�s�g, de bizony mennyire, hogy az, az eg�sz val�s�g. Elgondolkoztam, hogy mi�rt is lehet ez igaz? Val�s�g, mert amikor felkeltem, az ablakon �t, l�ttam a f�ldet, a n�v�nyeket, a f�kat, a vir�gokat, melyek bebor�tott�k az eg�sz f�ldet, a hegyeket �s a vizeket. �s miut�n ezt l�ttam, elmentem mosakodni, �s a t�k�rben megl�ttam a hozz� hasonl� l�nyt, akit, mint a teremt�s koron�jak�nt alkotott, az embereket. �s amikor kimentem az utc�ra, ott is a hozz� hasonl� emberekkel tal�lkoztam, ak�r most, hisz titeket is az � hasonlatoss�g�ra teremtett, testv�reim, mi is az Isten k�p�re teremtett�nk. �s tal�n f�l �ra m�lva l�tni fogjuk �t is a f�nyben j�r�t, a h�feh�r Szentosty�ban, akit f�ny vesz k�r�l, �s aki a f�nyben j�r a teremtm�nyei k�z�tt, az Istent, aki szeretet�vel megalkotott minket.

Igen, Krisztus fel�, aki az emberis�g Megv�lt�ja. R� akarunk tekinteni, mert csak �benne, az Isten Fi�ban van �dv�ss�g�nk, fel�je kell, hogy haladjunk, mert minden val�s�g.

3. Elj�tt! Testv�reim! Elj�tt, s az�ta rejtezik a h�feh�r Osty�ban.

Krisztus engedelmes lett �rt�nk, mert a vil�g, mely az � dallam�b�l fakadt, �s k�pm�sai elfordultak T�le. Mert hitetlen�l �lmodtak �s az �lmuk ut�n is hitetlenek maradtak. Az �r�k Atya, a f�nyben j�r�, aki szeretetb�l saj�t k�p�re �s hasonlatoss�g�ra alkotott �s teremtett, saj�t fi�t adja �rt�nk megv�lt�sul, mert tov�bbra is SZERET minket.

E szeretetre v�laszolva, mintha �gy besz�lne a sz�v�nk: „L�tni akarlak �s Benned �lni, aki most l�baimat meg�ll�sra sz�l�tja. A ki�lt�s, mely nem kisszer�, amely a legbonyolultabb kottadallamokat is t�lsz�rnyalja, mely nemcsak az �n nyomor�s�gos testemet gy�kerezteti a kem�ny �s agyagos f�ldbe, hanem minden �l�l�ny�t is, s mely az �g minden egyes szentjeinek felki�lt�sk�nt hangzik, de m�g a pokol m�lys�geinek is parancsot ki�lt.”

Dr�ga bar�taim!

�gy l�tom, hogy sok sz�l� van itt, any�k �s ap�k, akik szeretik gyermek�ket, gyermekeiket. A gyermek a szeretet aj�nd�ka, szeretetb�l fogant, �s �gy minden sz�l� elmondhatja, hogy szeretetb�l hoztam a vil�gra, szeretem, mert bel�lem val�. Ak�r a v�gtelen Isten, aki �gy besz�lne hozz�nk: szeretetb�l hoztalak a vil�gra mindny�jatokat, szeretlek titeket, mert bel�lem vagytok.

Eml�kszem, amikor m�g kicsi voltam, hogy a nyakamn�l megcs�pott egy dar�zs. H�, azt az ord�t�st, amit akkor lerendeztem. Nagyon j�l eml�kszem arra is, hogy �desany�m gyorsan odaszaladt hozz�m �s elkezdett gy�gy�tani �s vigasztalni. Szaladt �s azt mondta: ne f�lj, mert itt vagyok fiam! Vagy egy m�sik eset, amikor – m�g szint�n kicsi voltam – j�tszadozni kezdtem az anyuk�m dezodoros flakonj�val �s addig-addig �gyk�dtem, m�g el nem tal�ltam a szememet a spr�vel. Jaj, az hogy cs�pet! Megint azonnal b�mb�lni, ord�tani kezdtem. �s �desany�m, megint odaszaladt hozz�m, hogy megn�zze, mit mesterkedtem megint, majd gyorsan hozott egy lav�rt, benne egy kis v�zzel �s kimosta a szememet. �s megint az anyai sz�vt�l hajtva odaszaladt �s azt mondta: ne f�lj, mert itt vagyok fiam. De biztos vagyok abban is, hogy ti kedves sz�l�k, hogy ti is tudn�tok hasonl� eseteket mondani a gyermekeitekr�l, amikor ti is a sz�l�i sz�v ind�tat�s�ra, odaszaladtatok �s megvigasztalt�tok gyermekeiteket: ne f�lj, mert itt vagyok gyermekem.

Pont �gy, mint a szeret� Isten, aki a Megv�lt� Fi�n kereszt�l siet �s vigasztal minket, �s azt mondja: ne f�lj, mert itt vagyok gyermekem. Isten, aki maga a szeretet, l�tv�n, hogy a gyermekei bajban vannak, sietv�n Szent Fi�t, J�zus Krisztust, adja �rt�nk, vagyis a testv�r�nket, aki engedelmes mindhal�lig, hogy �jb�l hittel r�szes�lj�nk, az �r�k f�nyben. A vil�g megv�lt�sa, a szeretetnek ez a miszt�riuma (titka), melyben meg�jul a teremt�s. A teremt� Isten megv�lt� Istenk�nt mutatkozik meg, olyan Istenk�nt, aki "h�s�ges", tudniillik h�s�ges az ember �s a vil�g ir�nti szeretet�hez, melyet m�r a teremt�s napj�n kinyilv�n�tott. Az Isten a szeretet! Istenben a szeretet mindenek el�tt nagyobb, mint a b�n, mint a teremtm�ny gy�nges�ge �s esend�s�ge, er�sebb a hal�ln�l; mindig k�sz arra, hogy f�lemeljen, felejtsen, el�be menjen a t�kozl� fi�nak. A szeretetnek e megnyilv�nul�s�t irgalomnak is nevezz�k; s e szeretet �s irgalom megmutat�sa az emberi t�rt�nelemben ezt a form�t �s nevet kapta: J�zus Krisztus.

Testv�reim! "A f�ld�n az ember az egyetlen olyan teremtm�ny, melyet Isten nem m�s miatt, hanem �nmag��rt akart". Az ember, akit Isten �gy "akart", akit �r�kt�l fogva "kiv�lasztott", megh�vott, kegyelemre �s dics�s�gre rendelt, hogy ne tegyen m�st vele, csakhogy szerethesse. S ennek a miszt�riumnak a f�ld�nk�n �l� t�bb mint hat milli�rd ember mindegyike akkor v�lt r�szes�v�, amikor �lete az �desanyja sz�ve alatt megfogant.

4. Dr�ga bar�taim! K�v�nom mindenkinek, hogy a h�tral�v� napokban b�tran �s nagy bizalommal forduljon az Istenhez, mert � pont ezt v�rja t�l�nk. Szomjazik az emberek bizalm�ra. Ha szeretek valakit, akkor nem akarom szomor�v� tenni, hanem mindig pr�b�lok a kedv�ben j�rni. Fausztina n�v�rnek a k�vetkez�k�ppen panaszkodott J�zus: Le�nyom, nagyon f�j a Sz�vem, mert az emberek nem b�znak Bennem, pedig, ha tudn�k, hogy mekkora kegyelmeket k�sz�tettem el� a sz�mukra, nem habozn�nak b�zni nagy irgalmass�gomban. Az irgalom l�ngjai �getnek, ki akarom azokat �rasztani az emberi sz�vekbe. Ne habozz h�t le�nyom, hozd hozz�m az emberi lelkeket, hogy megvigasztal�djam. Ez az �zenet nem csak Fausztina n�v�rre vonatkozott, hanem mi r�nk is, nek�nk is sz�l. Zar�ndokutunk sor�n elmegy�nk az Isteni Irgalmass�g Bazilik�j�ba, hogy ezt meg tudjuk val�s�tani, hogy �t tudjuk adni magunkat az Istennek. Csak b�tran ne f�lj�nk. S �me ajt� ny�lt meg az �gben, a harson�k sz�l�sra ny�ltak: „Szent, szent, szent…”, az �gi seregek hangja sz�lt: „Szent, szent, szent az �r, a mindenhat� Isten, aki volt, aki van �s aki elj�vend�.” Ebben a pillanatban, �gy �rzem, mintha a l�bam nem is a f�ldbe s�ppedt volna, hanem ink�bb az �gi magass�gba lebegne, � n�la, aki volt, aki van �s aki elj�vend�, az �rn�l, aki szent, szent, szent.

Ne f�ljetek! Legyetek az irgalmass�g tan�i 2012-ben is.

Szeretettel: Fausztinum oldal.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s