Nagyon rosszul tud esni, amikor egyszer csak vége a pusziknak, ölelgetéseknek, a közös bevásárló túráknak. Amikor ezt tapasztalod, gondolj rá, hogy kamasz gyermeked épp most lépett be a szülőkről való leválás második korszakába, próbálja elhatárolni magát, hogy felnőtté válhasson.
Előfordulhat, hogy 13-14 éves lányod megpillant téged egy bevásárlóközpontban, amint szabadidőruhában, esetleg kissé ziláltan válogatod a heti bevásárlás kellékeit. Talán észre sem veszed, hogy rád néz, vág egy grimaszt, aztán köszönés nélkül elhúz a többiekkel, mintha egy idegen személy lennél.
Megtörténhet, hogy amikor a 13 éves fiadat kiteszed az iskola előtt az autóból, és egy puszit nyomsz az arcára, nem feltétlenül fog neki örülni. Különösen akkor fogja kínosan érezni magát, ha haverjai ott vigyorognak a közelben. Te pedig értetlenül állsz a jelenség előtt, hiszen pár hónapja még olyan szívesen járta veled a lányod az üzleteket, fiad pedig odabújt hozzád...
A kamaszok viselkedése érthető, hiszen már nem érzik teljesen gyermekeknek magukat és már nem igénylik a gyermekekhez illő bánásmódot. Szeretnének felnőttesnek mutatkozni, minden eszközt bevetnek a barátoknál, osztálytársaiknál, hogy elismertesség magukat. Ez pedig nem lehetséges, ha ott vannak a „fontoskodó, aggódó, vagy őrző-védő” szülők.
Múlt és jelen
Eddig sok szülőnek kényelmes pozíciója volt a családban, jól működő kis „teamet” alkottak hármasban. Most, hogy jelentkeznek a leválási törekvések, lehet, hogy néhány anyuka, apuka önérzetében sértve érzi magát, talán az önbizalma is csökken, hisz úgy érzi nem ő már az álom-anyuka, vagy álom-apuka. Hát igen, megtörtént a „trónfosztás”.
Jan-Uwe Rogge családi kommunikációs szakértő így figyelmeztet: Ez nem a sebnyalogatás ideje. „Adják meg a tini gyermeküknek azt az illúziót, hogy legyőzték Önöket. Egy ideig nem lesznek abszolút példaképek, ezért tegyenek meg a maguk részéről mindent azért, hogy felnőttként legyenek partnerei a gyermekeiknek.”
A csoport-hovatartozás igénye mindenek felett
Ne vegyétek tehát rossz néven, ha a kamaszok eltakarják az arcukat, elkapják a pillantásukat, vagy szemrehányás tükröződik az arcukon, amikor végignéznek rajtatok.
„A nyilvánosság előtt sokszor kellemetlenül érintheti a tiniket szüleik viselkedése, külső megjelenése, nézetei. Nem szeretnék, ha mások azonosítanák őket szüleikkel”, - mondja Klaus Fischer gyermekpszichológus. A szakember, terapeutaként sokat foglalkozott az idegenek előtti szégyenérzet jelenségével. Aki ezt érzi, úgy véli, leégetik mások előtt. Különösen közeli hozzátartozójukkal kapcsolatban érzik ezt az emberek, a külső és a magatartás alapján. Elképzelésük szerint arról a személyről, akivel ők szoros kapcsolatban állnak, saját személyükre vonatkozó ítéleteket fog alkotni a külvilág. „A jelenség egyszerűen a „madarat tolláról, embert barátjáról” közmondással írható le." A 10-12 éves kiskamaszok esetében életkori sajátosságnak tekinthető ez a szégyenérzet.
Azért szégyellik szüleiket, esetleg testvéreiket, mert ez által is szeretnék kinyilvánítani a kortárs csoporthoz való tartozásukat.
Megfigyelhetitek azt is, ahogyan változik az ízlése, egyszerre csak a társak körében kedvelt sorozat fog neki tetszeni. Eddig a Hannah Montanah volt a menő, most a Zeck és Codi, Rajongott a Starwars-ért, most a Harry Potter lett a menő. Inkább igazodnak a barátok, osztálytársak értéknormáihoz, mintsem kiközösítsék őket. Szociális kapcsolataikat a kiskamaszok még nem tudják elképzelni valamely csoporton kívül .
Elszakadás az élet rendje
A pubertásban megváltozik az idegenek előtti szégyenérzet oka:
A tinik szeretnék személyiségüket elhatárolni a szüleiktől, hogy megkereshessék saját identitásukat. Az elhatárolódás segíteni fogja őket abban, hogy később „zökkenőmentesen” elhagyhassák a szülői házat. A gyermek már nem azonosul teljes mértékben szülei életével és tetteivel és ez jól van így, hiszen ez a lelki önállóság egyik alapfeltétele. Most már meg fogod érteni, miért lehet kínos, ha viszed nagyfiad után a tornazsákot az iskolában, vagy megölelgeted, amikor elmegy otthonról. Teljesen rendben van, ha nem szorosan melletted lépked, vagy éppen apát megkéri, hogy tegye ki őt az iskolához közeli mellékutcában. A fiatalok jól cselekszenek, amikor távolságot kezdenek tartani tőled. Ha jól meggondolod, ahhoz is bátorság kell, hogy mint szülőjét kritizáljon téged. Végülis a bírálatok között lehet némi igazság is. Ha nem kapod fel rögtön a vizet, ki fogja bírni a kapcsolatotok ezeket az átmeneti viharokat. A kamaszok ösztönösen, de pontosan a tudatában vannak ennek. „A szülőknek időről-időre meg kellene kérdezniük maguktól, miért is éri őket kritika, és vajon milyen viselkedést vár el tőlük gyermekük”, javasolja Jan-Uwe Rogge. „Ez nem jelenti azt, hogy a gyermek minden velünk szemben támasztott elvárásának meg kell felelnünk, hiszen önálló, saját akarattal rendelkező egyéniségek vagyunk, nem kell meghajolnunk, különösen tulajdon gyermekünk előtt nem.”
Örök fiatalság? Köszönjük, nem kérünk belőle!
Sok szülő meglepődik, ha gyermeke nem tartja őt egészen normálisnak, amikor vagánykodó viselkedéssel és öltözködéssel próbálják „utolérni” a csemetéiket. Apukák kosaras cipőben szaladgálnak, baseball-sapkát húznak kissé őszes fejükre. Anyukák szeretnék mutatni, milyen csinosak, ezért flitteres sztreccs-pólókba préselik magukat, - de csak hátulról néznek ki jól. Itt nem a gyerekekkel, hanem a szüleikkel van gond. Azért próbálnak tüntetően fiatalos imást magukra ölteni, mert ők még mindig nem akarnak felnőttek lenni. 35-ön túl már mondjuk, nem a H&M-nél kellene vásárolni. A tinik sokkal szívesebben vennék, ha szüleik koruknak megfelelően viselkednének, és ha már mindenáron kritikát akarnak gyakorolni, akkor azt azért tegyék, mert szüleik olyanok, amilyenek. Nekik felnőtt, értelmesen gondolkodó, élettapasztalattal rendelkező, felvilágosult szülőkre van szükségük.
Tíz lehetőség, hogyan tartsd meg jó kapcsolatodat tinédzser gyermekeddel
-
Állíts fel ésszerű szabályokat, a betartatásnál azonban légy rugalmas. Hagyj mozgásteret mindkettőtöknek.
-
Bízzál a gyermekben, képességeiben és követelj tőle.
-
Folyamatosan abból a feltételezésből indulj ki, hogy fontos vagy gyermekeidnek, még ha ez néha másképp hangzik is.
-
A neveléssel tegyél úgy, mintha mellékes lenne, (pl. ha együtt sétáltok, bevásároltok, vagy közösen dolgoztok valamin).
-
Ne tukmáld rá magad a gyermekre, de légy elérhető, ha szüksége van rád.
-
Ne próbálj fiatalabb lenni a fiataloknál, ez rajtad nem fog segíteni. A gyerek sokkal jobban értékeli a „valódi” felnőtteket, mint az „ál fiatalokat”, ők nem akarnak maguknak 40 éves barátokat.
-
Lehetőleg ne mutatkozz olyan helyeken, amelyeket ők választanak saját társaságuknak: (találkozóhelyek, diszkók, egyéb ifjúsági szabadidőközpontok). De persze ez nem jelenti azt, hogy első alkalommal ne győződj meg arról, nincs-e veszélyeknek kitéve a gyermeked.
-
Adj lehetőséget csemetédnek arra, hogy jóvátehesse a „szabálysértéseit”, anélkül, hogy megaláznád vagy átlépnél bizonyos határokat.
-
Az öltözködéssel, zenével, hobbival kapcsolatos véleménynyilvánításod alkalmával légy visszafogott.
-
Ne szégyenítsd meg a gyermekedet, mert ebben az életkori szakaszban különösen sérülékenyek a fiatalok.
A fentiekben tárgyalt jelenség nem törvényszerűen fog minden családban bekövetkezni. Főként ott nem, ahol harmonikus légkör és a családtagok kölcsönös tisztelete a jellemző.
Fotó: Chris030: Melina2011
|