Fausztina nővér - családi nevén Faustyna Kowalska - a lengyelországi Glogowiecben született 1905. augusztus 25-én, mélyen vallásos családban. A tíz gyermek közül ő volt a harmadik. A keresztségben a Helén nevet kapta. Édesapja nagyon imádságos ember volt, már hajnalban elmondta a Szeplőtelen Fogantatás kis zsolozsmáját, majd nagyböjtben Jeremiás siralmait. Felesége hiába kérte, hogy ne zavarja az alvó gyermekeket. Neki azt mondta: "Asszony, az Isten jön először. Jó példát kell adni a kicsinyeknek."

Helén Isten hívását a szerzetesi életre már hétéves korában érezte. Kilencéves korában járult először szentáldozáshoz. Csak két és fél évet járt iskolába, mert a család szegénysége miatt az állatokat kellett őriznie. Sokat imádkozott, még éjszaka is. Anyja ezt nem tartotta jónak, és így figyelmeztette. "Kicsikém, az agyadra megy a sok imádkozás".

Tizenöt éves korában bejelentette szüleinek, hogy apáca szeretne lenni. Erről szülei hallani sem akartak. Tizennyolc éves volt, amikor egy táncmulatság közben megjelent neki Jézus, és ezt kérdezte tőle: "Meddig fogok még szenvedni miattad, és te meddig vezetsz még félre engem?" (Napló 9.)

Megdöbbentő hatással volt rá Jézus megjelenése, és szíven ütötték szavai, hiszen már régóta érezte a hívást, amely elől minha valóban menekült volna. Azonnal abbahagyta a táncot, a közeli templomba sietett, és az oltáriszentség elé borulva kérdezte Jézust: mit kell tennie? Hirtelen ezeket a szavakat hallotta: "Azonnal utazz Varsóba, ott fogsz belépni egy zárdába." (Napló 10.) Csak nővérének mondta el a történteket, és elutazott Varsóba. A Szűzanyához fohászkodott: "Mária! Téged kérlek, vezess, és te irányíts engem." (Napló 11.)

Több kolostor ajtaján is bekopogott, de sehol sem vették fel. Végül az Irgalmasság Anyja Nővéreinek Kongregációját kereste fel. A főnöknő azt kérte tőle, hogy egy évig dolgozzék előbb. Háztartási alkalmazottként vállalt munkát, majd egy év múltán ismét jelentkezett a kolostorban. 1925. augusztus 1-jén, Angyalos Boldogasszony ünnepének vigíliáján lépte át a kolostor küszöbét Varsóban. Naplójában ezt írta:

"Határtalanul boldognak éreztem magam. Az volt a benyomásom, mintha a paradicsomi életbe léptem volna be." (Napló 17.) Helén ekkor töltötte be a huszadik életévét.

A Gondviselés akarta, hogy éppen az Irgalmasság Anyjának, Máriának oltalma alatt élje rövid földi életének utolsó tizenhárom évét: ő, akit Isten az Irgalmasság üzenetének hirdetésére választott ki. A beöltözéskor az oltáriszentségről nevezett Mária Fausztina nevet kapta. 1933. június 1-jén tett örökfogadalmat: tisztaságra, szegénységre és engedelmességre.

A kongregáció több házában is dolgozott: volt szakács, kertész, portás. Több kórházban kezelték betegségét, mert tuberkulózis támadta meg belső szerveit. Megdöbbentő szavakkal írja le naplójában testi-lelki szenvedéseit és a megaláztatásokat, amelyeket el kellett viselnie.

1936 májusában Krakkóba utazott, és haláláig ott élt. Fizikailag egészen legyengülve, de lelkiekben teljesen éretten, Istennel való misztikus egyesültségben, a szentség hírében halt meg 1938. október 5-én, alig harminchárom éves korában. Testét Krakkó-Lagievnikiben, a kolostori temető sírboltjában helyezték el, majd hamvait 1966-ban a boldoggáavatási per folyamán átvitték a kolostor kápolnájába. Ereklyéit most is ott őrzik.

Szent Fausztina nővér életét ma már világszerte ismerik. Egyes teológusok véleménye szerint az egyház legjelentősebb misztikusai közé tartozik.

A külső szemlélő számára semmi sem árulkodott benső életének rendkívüli gazdagságáról. Buzgón teljesítette kötelességeit, hűségesen követte rendje szabályait, áhítatos volt, hallgatag, derűs, tele jóindulatú és önzetlen felebaráti szeretettel. Egész életében következetesen törekedett az Istennel való mind bensőségesebb egyesülésre. "Jézusom, Te tudod - írja Naplójában -, hogy egészen fiatal éveimtől kezdve nagy szent akartam lenni, olyan bensőségesen akartalak szeretni, ahogy eddig egy lélek sem szeretett téged." (Napló, 1372)

Ugyanakkor nagy áldozatokat vállalva igyekezett együttműködni Jézussal, hogy minél több lelket megmentsen. Íme egy idézet Naplójából:

"Ó Jézusom! Mennyire sajnálom a szegény bűnösöket. Adj nekik bűnbánatot és fájdalmat. Emlékezz keserves kínszenvedésedre! - Ismerem végtelen irgalmadat, és nem tudom elviselni, hogy egy lélek, aki oly sokba került neked, elvesszék. Jézus, adj nekem bűnös lelkeket! Szeretnék áldozati ostya lenni a lelkekért (...), formálj magaddá, ó Jézus, hogy élő, neked tetsző áldozattá váljak! Minden pillanatban elégtételt akarok nyújtani neked a szegény bűnösökért (...). Ó, Teremtőm! Nagy irgalom Atyja, bízom benned, mert te magad vagy a jóság." (Napló 908)."

Már említettük: Fausztina nővér mindössze két és fél évig járt iskolába. Erre az egyszerű, de bátor és Istent határtalanul szerető szerzetesnőre az Úr Jézus olyan missziót bízott, amely az egész világnak szól: az Irgalmasság üzenetét. "Ma téged küldelek az egész emberiséghez, irgalmasságom üzenetével - mondta Jézus Fausztina nővérnek. - Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani, és irgalmas szívemre szorítani." (Napló, 1588.) "Te vagy irgalmasságom titkárnője, erre a tisztségre jelöltelek ki a jelen és az eljövendő életben (...), hogy közöld a lelkekkel nagy irgalmamat, melyet irántuk érzek, és bátorítsd őket: bízzanak irgalmam mélységében." (Napló 1605 és 1567)

A ma is a krakkói kolostorban élő Elzbieta Siepak nővér - egyike azoknak, akik a legjobban ismerik Fausztina nővér életét - így foglalja össze szentté avatott rendtársnője küldetését: Feladata volt, hogy a kinyilatkoztatásból mindenki által ismert, de feledésbe merült igazságot, Isten irgalmas szeretetét újra az emberek emlékezetébe idézze. Feladata volt az is, hogy az emberekkel megismertesse az Isteni Irgalmasság tiszteletének formáit, azokat a gyakorlatokat, amelyeknek az a célja, hogy az emberek határtalanul bízzanak Isten jóságában, és mindenki törekedjen arra, hogy irgalmas szívű legyen embertársaihoz, és így újuljon meg az emberek vallásos élete.

II. János Pál pápa már krakkói éveiben jól ismerte Fausztina nővér életét és Naplóját. Érsekként ő indította el boldoggáavatási eljárását 1965-ben. A Gondviselés megadta neki azt a nagy kegyelmet, hogy a nővért 1993-ban boldoggá, 2000-ben pedig szentté avathatta.

"Köszöntelek téged, Fausztina nővér. Téged választott ki Krisztus, hogy eszükbe juttassa az embereknek az Isten irgalmasságának nagy titkát - mondotta a Szentatya a nővér boldoggá avatásakor. - "Adjatok hálát az Úrnak, mert jó. Adjatok hálát, mert irgalmas." Magasztaljuk Istent nagy műveiért, melyeket a nővér lelkében végbevitt, és állandóan végbevisz az emberi lelkekben, melyek a boldog nővér tanúságának és szózatának köszönhetően fedezik fel az Isten irgalmasságának végtelen mélységeit."

A szentté avatás 2000 húsvétjának második vasárnapján történt a római Szent Péter-bazilika előtt. A tér és a környező utcák zsúfolásig megteltek. Ugyanakkor Krakkóban háromszázezer ember követhette figyelemmel a televízió jóvoltából a római eseményeket. A pápa ennek a vasárnapnak az evangéliumához fűzte homíliáját. Többek között ezeket mondta:

"Jézus megmutatta övéinek kezét és oldalát, vagyis a szenvedés sebeit, mindenekelőtt azonban szívének sebhelyét, ahonnan az irgalom nagy forrása fakad, és az emberiségre árad. Ebből a szívből Fausztina nővér két fénysugarat lát, amelyek megvilágítják az egész világot...

Az isteni irgalom fénye, melyet az Úr Fausztina nővéren keresztül akar ismét átadni a világnak, megvilágítja a harmadik évezred útját."

A pápa ez alkalommal úgy rendelkezett, hogy húsvét második vasárnapja az egész egyházban az Isteni Irgalmasság vasárnapja legyen.

Íme Fausztina nővér életének, küldetésének röviden leírt története. Kérjük buzgón közbenjárását, hogy tudjunk bízni Isten végtelen irgalmában, és éljük mi is az irgalmas szeretet életét embertársaink között.

Katona István püspök