Helena Kowalska 1905. aug. 25-én született a lengyelországi Glogowiec faluban tízgyermekes vallásos parasztcsalád harmadik gyermekeként. Gyermekkorától kezdve mély vallásos lelkület, az ima szeretete, a szorgalom, az engedelmesség és az emberi nyomor iránti érzékenység jellemezte. Az iskolát csak két és fél évig látogathatta: tizenhat éves, mikor Aleksandrówban és Lódzban szolgálóleány lesz, hogy szülein segítsen. Elzbieta Siepak szerzetesnô, a krakkói kolostor lakója, a Napló kiadási ügyeinek intézôje az egész világon, Faustyna Kowalskáról így ír: ,,Faustyna M. Kowalska nôvér, Isten Irgalmasságának ma már világszerte ismert apostola, a teológusok véleménye szerint az Egyház legjelentôsebb misztikusai közé számít. A hivatás hangja már hétéves korában megszólal lelkében (két évvel elsô szentáldozása elôtt), de szülei nem akarják, hogy kolostorba lépjen. Ebben a helyzetben Helén megpróbálta elnyomni magában az Isten hívó szavát. Az egyik látomásában megjelenô szenvedô Krisztus szemrehányó szavai -- (Napló 9) -- azonban arra kényszerítették, hogy helyet keressen magának egy kolostorban. Több kolostor kapuján is bekopogott, de sehová sem vették fel. 1925. augusztus 1-én lépte át az Irgalmasság Anyjáról nevezett kongregáció küszöbét Varsóban a Zytnia utcában... A rendben Faustyna Maria nôvér nevet kapta. Újoncidejét Krakkóban töltötte, és itt tette le elsô, majd öt évvel késôbb örök fogadalmát -- a tisztaságra, a szegénységre és az engedelmességre -- St. Rospond püspök jelenlétében. A kongregáció több házában is dolgozott, legtovább Krakkóban, Plockban és Vilniusban, ahol szakács, kertész és portás munkakörben tevékenykedett. Kívülrôl semmi sem árulta el rendkívül gazdag misztikus életét. Buzgón teljesítette kötelességeit, hűségesen követte rendje szabályait, áhítatos, hallgatag volt, de derűs, tele jóindulatú és önzetlen felebaráti szeretettel. Egész életében következetesen törekedett az Istennel való mind bensôségesebb egyesülésre, és igyekezett áldozatosan együttműködni Jézussal a lelkek megmentése ügyében... Naplója feltárja lelki élete mélységeit. Az olvasó megismerkedhet lelkének Istennel való mély egyesülésével, erôfeszítéseivel, harcaival a keresztény tökéletességre vezetô úton. Isten gazdagon megajándékozta kegyelmekkel: a kontempláció adományával, az Isteni Irgalmasság titkának mélységes megismerésével, látomásokkal, kinyilatkoztatásokkal, rejtett stigmákkal, a prófétálás adományával, az emberi lelkekben való olvasás tudományával és a ritkán elôforduló misztikus eljegyzés rendkívüli kegyelmével. ... A szigorú életmód és a kimerítô böjtök -- melyeket még a rendbe való belépés elôtt magára kényszerített -- annyira legyengítették szervezetét, hogy már a posztulátus alatt el kellett küldeni a Varsó melletti Skolimówba, hogy javítsanak egészségi állapotán. Elsô novíciátusi éve után átélte az ún. ,,sötét éjszaka'' rendkívüli fájdalmas misztikus tapasztalatait, ezt követôen a küldetésébôl adódó sok megalázó szenvedést és lelki gyötrelmet kellett elviselnie. Fausztina nôvér felajánlotta életét a bűnösökért, a lelkek megmentéséért, emiatt is különbözô szenvedések érték. Élete utolsó éveiben megerôsödtek belsô szenvedései, az ún. ,,lélek passzív éjszakája'', valamint testi fájdalmai: elôrehaladott állapotba került tuberkulózisa, mely megtámadta tüdejét és az emésztôrendszerét. Emiatt két alkalommal néhány hónapos kórházi kezelésen is volt Krakkóban, a Pradnikon. Fizikailag egészen felemésztôdve, de lelkileg teljesen éretten, Istennel való misztikus egyesültségben, a szentség hírében halt meg 1938. október 5-én, alig harminchárom évesen, melybôl tizenhárom évet töltött a rendben. Testét Krakkó--Lagiewnikiben, a kolostori temetô sírboltjában helyezték örök nyugalomra, amely 1966-ban a boldoggá avatás információs pere folyamán átkerült a kápolnába.'' E. Siepak a továbbiakban Fausztina nôvér küldetésérôl így ír: ,,Ez a küldetés röviden összefoglalva azon alapszik, hogy a mindenki által öröktôl fogva ismert, de feledésbe merült igazságot, Isten irgalmas szeretetét újra az emberek emlékezetébe idézze, és az Isteni Irgalmasság kultuszának újabb formáit ismertesse meg, melynek gyakorlata a vallásos élet megújulására vezet a keresztényi bizalom és irgalom szellemében. A Naplót (lelki önéletrajz) Fausztina nôvér Jézus világos parancsára életének négy utolsó évében írta. Benne a nôvér lelkének aktuális és korábbi, Istennel való találkozásait jegyezte le. Ahhoz, hogy feljegyzéseibôl küldetésének lényegét megérthessük, tudományos elemzésre is szükség volt, amit az ismert és nagyra becsült teológus, Prof. Ignacy Rózycki atya végzett el... Erre az egyszerű, képzetlen, de bátor és Istent határtalanul szeretô szerzetesnôre az Úr Jézus olyan missziót bízott, ami az egész világnak szól: az Irgalmasság üzenetét. 'Ma téged küldelek az egész emberiséghez irgalmasságom üzenetével -- mondta Jézus. Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani és irgalmas Szívemre szorítani' (Napló 1588). 'Te vagy irgalmasságom titkárnôje, erre a tisztségre jelöltelek ki a jelen és az eljövendô életben (Napló 1605), ... hogy közöld a lelkekkel nagy irgalmamat, melyet irántuk érzek, és bátorítsd ôket: bízzanak irgalmam mélységében' (Napló 1567).'' (Napló XIII-XV. o.) ,,Elôkészíted a világot végsô eljövetelemre'' (Napló 429). Boldog Faustyna Kowalska nôvér lelki vezetôje Michal Sopocko atya, a Vilniusi Báthori István Egyetem Teológiai Karának professzora volt. (Boldoggá avatása folyamatban van.) Fausztina nôvér életére jellemzô a nagyon mély lelkiség, a kimondhatatlanul sok szenvedés és a mélységes misztikum. A Naplóból vett néhány idézettel szemléltetjük életének mindhárom vonását. A nôvér lelkiségének legfôbb törekvése: mindig mindenben megfelelni Isten akaratának. ,,A világért könyörgô áldozat leszek'' (Napló 482). ,,El akarok emésztôdni a lelkek javára. Semmilyen áldozattal sem törôdve, mint egy kis szônyeg szeretnék a nôvérek lába elé terülni'' (Napló 243). ,,Az emberek szeme elôl el fogok rejtôzni, bármilyen jót is teszek majd, hogy Isten legyen egyedüli jutalmam. Olyan leszek majd, mint a fűben megbúvó kis ibolya, amely nem sérti meg a lábat, mely eltapossa, hanem önfeledten árasztja illatát, hogy az ôt taposó személy kellemesen érezze magát'' (Napló 255). A Naplóban gyakran olvashatunk arról, hogy Fausztina nôvér lelkiségének alakulásában meghatározóan fontos volt az alázatra való törekvés és a szenvedés elfogadása Isten kezébôl. ,,A megaláztatás mindennapi táplálék'' (Napló 92). ,,Alázat, alázat és mindig csak alázat...'' (Napló 55). ,,Semmi sem jobb a lélek részére, mint a megaláztatás'' (Napló 593). ,,Alázat nélkül nem tetszhetünk Istennek'' (Napló 270). Az alázat ad erôt neki a küzdelemhez: ,,Az alázatosnak semmi sem nehéz'' (Napló 94). Jézus az alázatot a tisztasággal is összefüggésbe hozza, amikor így szól Fausztinához: ,,Tudd meg, hogy a tiszta lélek alázatos'' (Napló 576). Fausztina nôvér szerint az alázatosság megtanulásában nagy segítségünkre lehet a Jézus szenvedésérôl való elmélkedés: ,,Aki igazi alázatot akar tanulni, az elmélkedjen Jézus szenvedésein'' (Napló 267). A nôvér világosan látja, hogy küldetésének teljesítésében a szenvedésnek is fontos szerep jut. ,,Isten valódi művei mindig nehézségbe ütköznek, és szenvedés az ismertetôjelük'' (Napló 270). Boldog Faustyna Kowalska így summázza lelkiségének lényegét: ,,Jézushoz való hasonlóságomat a szenvedés és az alázat adja'' (Napló 268). Fausztina nôvér készséggel fogadta Isten kezébôl mind a küldetést, mind pedig a szenvedéssel teljes életet. Jézus sok szenvedést ígér Fausztinának, de meg is erôsíti ôt: ,,Tudd, hogy sokat, igen sokat fogsz szenvedni, de ez ne rémítsen meg téged, én veled vagyok'' (Napló 36). ,,Leányom, a szenvedés lesz a jele, hogy veled vagyok'' (Napló 669). (Vö. Zsid 12,5-6) Egy másik alkalommal az Úr így tanítja a nôvért: ,,Gyermekem, legjobban szenvedéseidben tetszel nekem. Fizikai vagy erkölcsi szenvedéseidben ne keresd a teremtmények részvétét... Leányom, minél jobban megszereted a szenvedést, annál tisztább lesz szereteted irántam'' (Napló 279). A Szűzanya is hasonlóan szól: ,,Szenvedésben lesz részed betegséged és az orvosok miatt. A képpel kapcsolatban is sok szenvedés ér majd, de ne aggódj'' (Napló 316). A szenvedés napról napra formálja a nôvér lelkületét. Erre utalnak a szenvedéssel kapcsolatos megjegyzései: ,,A szenvedés nagy kegyelem'' (Napló 57). ,,Ha sokat szenvedünk, sok alkalmunk van bebizonyítani Istennek, mennyire szeretjük ôt'' (Napló 303). ,,A szenvedés a legnagyobb kincs a földön'' (Napló 342). A szenvedések teljesen kitöltik Fausztina nôvér életét. Ezért írja egy helyen: ,,A napot harccal kezdem és végzem'' (Napló 606). ,,Jézusom, Te tudod, hogy szeretem a szenvedést, s ki akarom üríteni a kelyhét az utolsó cseppig, most azonban a természetem mégis elborzadt... (Napló 697). A nôvér állandóan bizonyítani akar Isten elôtt. Egy helyen így tesz vallomást: ,,Lelkem vágyik a megpróbáltatás napjaira...'' (Napló 831). A testi fájdalmak mellett Fausztina részt kap a mélységes lelki szenvedésekbôl, amelyeket újra és újra megköszön Jézusnak. A nôvér csupán ,,apró kereszteknek'' nevezi a ,,szándékaim megakadályozását'', a ,,közösségi élet terhét'', ,,szándékaim rossz értelmezését'', a ,,mások által okozott megaláztatásokat'', a ,,rideg bánásmódot'', az ,,alaptalan vádaskodást'', a ,,gyenge egészséget'', a ,,kimerültséget'', a ,,saját akaratomról való lemondást'', ,,énem megtagadását'', az ,,elismerés hiányát'', ,,minden tervem megakadályozását'', a ,,belsô kínokat'', a ,,lélek érzéketlenségét'', a ,,félelmet'', a ,,bizonytalanságot'', a ,,sötétség belsô homályát'', a ,,kísértéseket'', a ,,megpróbáltatásokat'', ,,melyeket senki sem ért meg''. Ezért kiált Jézushoz: ,,Ó, Jézus, egyedül csak te ismered szívem vágyait és fájdalmait. Örülök, ha egy kicsit is szenvedhetek érted'' (Napló 73). Fausztina nôvér titkolni akarja hihetetlen testi-lelki fájdalmait, de nem mindig sikerül. ,,Szenvedéseimet képtelen vagyok elrejteni, s bár szót sem szólok arról, amit szenvedek, mégis, a fájdalom, ami tükrözôdik arcomon, elárul'' (Napló 100). Szenvedéseinek nagyságáról Naplójában röviden így nyilatkozik: ,,Csak Jézus tudja, mennyit szenvedtem'' (Napló 104). Boldog Faustyna Kowalska életének harmadik jellemzô vonása a mélységes misztikum. Jézus rendszeres megjelenései során magyarázza meg Fausztina nôvérnek az Isteni Irgalmasság célját és kincseit. Az iménti idézetek, de a több mint félezer oldalas Naplónak csaknem minden sora errôl tanúskodik. Fausztina nôvér utolsó hónapjai is nagy szenvedések jegyében múltak el. A betegápoló nôvér beszámolója szerint ,,Fausztina nôvér életének vége nagyon épületes. Állandóan szeretetreméltó és türelmes volt, semmit sem kívánt.'' Amikor megkérdezték tôle, szenved-e nagyon, így válaszolt: ,,Igen, de ez rendben van.'' Október 5-én utoljára meggyónt J. Andrasz atyánál. Halála közeledtével fájdalmai tetôfokra hágtak, s elköltözése elôtt néhány órával fájdalomcsillapító injekciót kért, de végül is nem fogadta el. Este kilenc óra tájban nôvértársainak és lelkiatyjának jelenlétében elmondta a haldoklók imáját. Halála pillanatáig tudatának teljes birtokában maradt. Háromnegyed 11-kor utolsó pillantást vetett Krisztus és az ô Édesanyjának képére, s csendben, félelem nélkül elhunyt.'' (Vö. Isten Irgalmának hírnöke, Isten Szolgálója, Fausztina nôvér. Backi Vinogradi é.n. 105-108. o.) Fausztina nôvért zavarta, hogy ápolásra szorul. Talán vigasztalásul mondta néhányszor elöljárójának: ,,Meglátja, elöljáró Anya, hogy a Kongregációnak sok öröme lesz miattam.'' Profetikus szavak voltak ezek a kijelentések. 1938-ban még nem tudtak mit kezdeni sem a Napló tartalmával, sem a beszélgetések során elhangzott kijelentésekkel. Akik ismerték Fausztina nôvért, vegyesen ítélték meg személyét és rendkívüli dolgait. Az Isten azonban igazolta ôt. Ma már egyértelmű, és ezt a legmagasabb egyházi vezetôk is tanúsítják, a Fausztina nôvér által kapott üzenet Istentôl származik. A háború rövid idôre látszólag feledtette a krakkói zárda misztikusát. Lengyelország sorsának alakulása azonban a II. világháború idején ráterelte a rendtársak figyelmét Fausztina nôvér jövendöléseire. A kolostor lakói ugyanis felismerték, hogy sorra megvalósulnak hazájukban azon események, amelyekrôl misztikus testvérük beszélt nekik.