Zarándoklat 2006-ban
2007.03.09. 22:26
32 fővel elzarándokoltunk 2006. július 6-9 Lengyelországba. Az ezen az úton elhangzott beszédek gyűjteménye található itt.
Első nap
Mogilla
„Azt akarom, hogy ismerd meg mélyebben szeretetemet, mellyel a szívem a lelkekért lángol, s mindezt akkor érted majd meg, amikor szenvedéseimen elmélkedsz. Kérd irgalmasságomat a bűnösök számára; vágyom az ő üdvösségükre. Ha egy bűnösért megtört szívvel és hittel ezt az imát elmondod, megadom neki a megtérés kegyelmét. Így szól ez a rövid kis ima:
Ó, Jézus Szívéből kiáradt Vér és Víz, mint az irgalom forrása bízom Benned.”
Kedves Testvérek!
1. Az Úr Jézusnak e szavai, megmutatják számunkra végtelenül nagy irgalmasságát. Gondoltuk volna, hogy ez a kis ima képes megadni egy emberi lélek megtérésének a kegyelmét, ha ezt megtört szívvel és hittel imádkozzuk? Valóban, nagyon hihetetlennek hangzik, de az Isten számára semmi sem lehetetlen, Ő mindent meg tud tenni.
Nagy szeretettel üdvözlöm a kedves zarándokokat, utunk első állomásán, a Mogilla cisztercita templomnál és kolostoránál. Itt található a csodatévő Krisztus keresztje, ahol oly sok ima és könyörgés talált meghallgatásra. Igen, Krisztus kegyelmével, a megtört szívvel és hittel imádkozó ember meghallgattatik. Én, már többször jártam Krakkóban, de Mogillába most jöttem el először. Nagy öröm a számomra, hogy itt lehetek a csodatévő Krisztus keresztjénél. Nagy hittel jöttem el ide, hogy kérjem Krisztus kegyelmét az imáimra, és meggyőződésem, hogy önöknek is.
E zarándoklat több szempontból nagyon fontos. Magyarországon ebben az évben, van a nemzeti imaév, amit a püspöki konferencia hirdetett meg, nem csak a hívőknek, hanem Magyarországon lévő minden keresztény számára. Ebben az évben különlegesen kell kérni Isten kegyelmét a nemzetünkre. Ezért e zarándoklatot elsősorban a nemzetünkért ajánljuk fel, a saját, egyéni szándékok mellett.
A lengyelek nagyon hálásak a magyaroknak, mert megmutatták nekik a tökéletes Mária tiszteletet, és ezt követően ők is felajánlották az országukat a Szent Szűznek. Pár évvel ezelőtt pedig Maharski volt Krakkói érsek és metropolita így nyilatkozott: Ahogy a magyarok megtanították nekünk lengyeleknek a tökéletes Mária tiszteletet, úgy akarjuk mink is átadni az Isteni Irgalmasság üzenetét, és tiszteletét. Mennyire szépek ezek a szavak. Igen, nekünk magyaroknak, először meg kell ismernünk ezt az üzenetet, és ezt követően, el kell sajátítanunk a tiszteleti formát. Ezért e zarándoklat, második célja az Irgalmasság üzenetének megismerése, és a tisztelet elsajátítása, mert az irgalmasságnak kell lennie a nagy útnak.
2. Ő maga, mint az áramlat, visz az útra. A fáknak a levelei félnek az áramlat rohanó sodrásától. De ez nem tűz, ami ha lángralobbantja a fát, akkor megperzsel a forró és kíméletlen lángjai. Nem. Nézd milyen tiszta, fénylő és irgalmas, - hisz Ő maga a forrás. Az a forrás, ami táplálja a fát és tégedet is, a fán lévő kis levelet.
Mennyire igazak e szavak. Sokszor az ember fél, fél a patak rohanó sodrásától, fél leesni a fáról, mert már megszokta az ottani életet. A kis levélke pedig azt látja, hogy a patak gyors és a végtelenbe megy. Fausztina nővér az egyik elmélkedése alatt a következőket hallotta: „Leányom a legnagyobb tiszteletet azzal tanúsítasz irántam, ha türelmesen követed akaratomat. Ezáltal oly nagy érdemet nyersz, amelyet sem böjttel, sem önmegtagadásoddal nem érnél el. Tud meg, leányom, ha akaratodat az én akaratom alá rendeled, nagy tetszésemet találom benned. Kedves nekem ez az áldozat, édességgel teljes és ereje van.”
Az pedig egyértelmű, hogy az Isten akarata az, hogy megismerjük végtelenül nagy irgalmasságát, és hogy üdvözítsen minket.
Siess…Ne várj! Légy őszinte magadhoz! Látom, hogy lelkedben ott van a kétely, amely gyötör és nem hagy nyugodni. De, te, nem azt a forrást keresed, ami tiszta, fénylő és irgalmas? Menny és teremtsd meg a nyugalmas, a tiszta forrást. Ott vagy, csak bátran ess le és Ő felvesz a lágy forrás sebes rohanásába.
Igen csak le kell esni. Kedves testvérek, csak le kell esnünk és Ő befogad nagy szeretetébe, és irgalmassága átjárja a lelkünket.
A nagy út
Tiszta patakocska kanyarog tova, de nem lehet tudni, hogy hova, de te benne vagy és mész a nagy útra. Látod, máris elmerült a lelked a forrásban, mely Ő maga.
Vigyázz, mert rejtve ott vannak a sziklák. Kiálló oldalai élesek, akár a most fent kések. De te most ne törődj vele, mert ott vagy benne, benne vagy a forrásban. Inkább csukd be a szemed és merülj alá a tiszta forrásba, aki Ő maga.
Kedves testvérek! Sokszor valami nagy jel kell ahhoz, hogy leesünk és elinduljunk a nagy útra. Igen. Sokszor bizonytalanok vagyunk, és jeleket várunk, ami megerősít minket a jó döntésben. De, kérdezem, hogy hány jel kell még nekünk? Míg a Mária jelenések a bűn elhatalmasodásától és annak következményeitől kívánnak megóvni bennünket, addig az Isteni Irgalmasság a bűn áldozatait szólítja meg, és akarja visszavezetni az Evangéliumhoz. Ha nem akartunk a Szent Szűz szavaira hallgatni, akkor legalább Jézusnak higgyünk, aki irgalmas hozzánk, és aki ki akar ragadni minket a bűnből, hogy visszavezessen az Evangéliumhoz. Én megtérésem után szerettem volna ministráns lenni, és a Mária Légió imacsoporthoz tartozni, de túl bátortalan voltam, de a remény és a hit megvolt bennem, ezért kezdtem minden szentmise után elimádkozni egy Üdvözlégy Máriát. Mertem leesni és menni a nagy útra, a végtelenbe, mert sejtettem, hogy ha Istenre hagyatkozom, abból csak jó származhat.
3. Drága barátaim! Kívánom mindenkinek, hogy a hátralévő 1-2 napban bátran és nagy bizalommal forduljon az Istenhez, mert Ő pont ezt várja tőlünk. Szomjazik az emberek bizalmára. Ha szeretek valakit, akkor nem akarom szomorúvá tenni. Fausztina nővérnek a következőképpen panaszkodott Jézus: Leányom, nagyon fáj a Szívem, mert az emberek nem bíznak Bennem, pedig, ha tudnák, hogy mekkora kegyelmeket készítettem elő a számukra, nem haboznának bízni nagy irgalmasságomban. Az irgalom lángjai égetnek, ki akarom azokat árasztani az emberi szívekbe. Ne habozz hát leányom, hozd hozzám az emberi lelkeket, hogy megvigasztalódjam. Ez az üzenet nem csak Fausztina nővérre vonatkozott, hanem mi ránk is, nekünk is szól. Holnap elmegyünk az Isteni Irgalmasság Bazilikájába, hogy ezt meg tudjuk valósítani, hogy át tudjuk adni magunkat az Istennek. Csak bátran essünk le, mennyünk a forrásba, és oltsuk el Isten szomjúságát a lelkek bizalmatlansága miatt. A kezedben van a döntés. Akarsz e vele élni? Igen élj vele!
Ne féljetek! Legyetek az irgalmasság tanúi.
Második nap
Isteni Irgalmasság Bazilikája
„Átadok az embereknek egy edényt, mellyel irgalmasságom forrásához jöhetnek kegyelmet meríteni. Ez az edény nem más, mint ez a kép a következő felírással: Jézusom, bízom Benned.”
Kedves Testvérek!
1. Jézus ezen szavai nagyon jól elmondják nekünk, hogy melyik az az eszköz, amivel meríthetünk irgalmasságából. És ez nem más, mint az Isteni Irgalmasság képe. Nagy öröm a számomra, hogy itt lehetek, ebben a bazilikában. Ez a hely számomra olyan hely, ahol mindig megnyugszik a lelkem és feltöltődik az Isten végtelenül nagy irgalmasságával. Talán ez a hely olyan az én számomra, mint Adynak Párizs, ahová szívesen elmenekülök, ahol lelkem megtalálja Isten irgalmasságát. Ezért ez a hely különleges helyet foglal el a szívemben.
De milyen módon mutatta meg nekünk végtelen irgalmasságát? „A végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltet minket, bűneinkben halottakat” (Ef 2, 4-5). E szeretet teljessége tárult fel a keresztáldozatban. Ugyanis: „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, aki életét adja barátaiért” (Jn 15, 13). Íme Isten szeretetének a mértéke! Íme Isten irgalmasságának a mértéke!
Ha erre az igazságra gondolunk tudatosítanunk kell, hogy a krisztusi felszólítás – úgy kell szeretnünk a többieket, ahogyan Ő szeretetett minket – mindannyiunk elé ugyanazt a mércét állítja. Bizonyos értelemben arra kapunk ösztönzést, hogy napról napra ajánljuk fel az életünket, az irgalmasság gyakorlásában a testvéreink felé, így viszonozva Isten szeretetének ajándékát. Tudnunk kell, hogy amikor Isten irgalmasságot gyakorol felénk, azt várja, hogy az irgalmasság tanúi legyünk a mai világban.
Az irgalmasságról való tanúskodás felhívása egész különlegesen visszahangzik itt, a szeretett Krakkóban, a łagiewniki isteni irgalmasság kegyhely és a bazilika lábánál. E felhívás otthonosan hangzik itt, mert a történelem folyamán több olyan szent élt ezen a helyen, akik az irgalmasság testi - lelki cselekedetei nagy mesterei voltak. Kezdve a sor Szaniszló püspökkel, folytatva Hedvig királynővel, Szt. Fausztinával, egészen Salawa Angélával és Sapieha bíborossal. A két utóbbi személyt, 2002 augusztusában avatta boldoggá II. János Pál pápa itt a krakkói Błonián.
Ezen a szent helyen nagy szeretettel köszöntöm a kedves zarándok testvéreimet, akik eljöttek, hogy belekóstoljanak az isteni irgalmasság forrásába. Imáimba foglalom az itt jelenlévőket, de azokat is, akik nem tudtak eljönni, családtagjainkért, szeretteinkét, betegeinkért, imádkozzunk együtt ezekért az emberekért. Imádkozzunk, hogy imánk által ők is ihassanak az irgalmasság forrásából.
Amikor a szemeim feltekintenek az edényre, amelyből az irgalmasságot meríthetem, szívem azonnal egyesül Jézussal, és érzem, hogy eláraszt az Ő kegyelmeivel. A két sugár azonnal áthatja nyomorúságos testemet. Igen, az Isten mindenre képes, ha egy bűnös megtört szívvel és lélekkel hozzá fordul. A sugarak jelentés pedig a következő: „A halvány sugár a vizet, mely a lelkeket tisztítja meg; a piros a vért, ami a lelkek élete…” „E két sugár irgalmam bensejéből tör elő – mondta Jézus - , midőn a lándzsa haldokló szívemet megnyitotta a kereszten. Ezen sugarak elrejtik a lelkeket Atyám haragja elől. Boldog, aki ezek árnyékában fog élni, mert Isten igazságos keze nem éri el.” (Napló 299) Imáinkban ezekre a sugarakra gondoljunk, tegyük ebbe a forrásba a kéréseinket, és nézzük, hogy hatolják át ezeket a kéréseket a szikrázó sugarak, és minket is, minket is áthatolnak a fényei, betöltenek a kegyelmei.
2. (Kezdjük)
Most, hogy megnyílt irgalmasságod forrása és előtört onnan a két sugár szívem megnyugodni látszik. De miért? Miért e nagyszereteted?
Én nem tudlak követni a nagy úton. De most, hogy feltekintek a szemeimmel és azok találkoznak a Te szemeiddel, újra megnyugszom és lelkemből elillan a „miért” halvány foszlánya. Tehát az ember megnyugszik a kép láttán? – Hangozhat a kérdés. – Igen. Ez az az edény, amely egyszerre egy bárka is. Lengyelországban van egy nagyon kedves ének, amit nagyon szeretnek a lengyelek. Ezt az éneket megboldogult, tiszteletreméltó II. János Pál pápa is szívesen hallgatta. Így szól az első versszaka. Ó Jézus, lelkem mélyére láttál, szavad hallom a nevemet ejti szád. Nem kell immár, mit ér a régi bárkám, veled élek, s vár ránk az óceán. Ez más bárka, nem az a bárka, amit megszoktunk. Nem, ez a lelki bárka. Ha kívülről jobban megnézzük a bazilikát olyan, mint egy hajó, mint egy bárka. Itt az árboc a torony, a hajótest pedig maga a bazilika. Don Bosco Szt. Jánosnak volt egy látomása. A látomásában egy hajót látott, két oszlop között, a hajón pedig a pápa volt. Az egyik oszlopon – a kisebbiken – a Szent Szűz volt, a nagyobbikon pedig az Oltáriszentség. A hajó körül még volt több, más hajó is, de azok széttörtek. Ez azt jelenti, hogy csak az egyház hajója érhet célba. Ebben a hajóban nekünk is helyünk van, ha ezt készek vagyunk elfogadni. Ezért kell betoppannunk a bárkába, a lehető leggyorsabban. Közel az idő, térjetek meg és higgyetek az Istenben.
3. ...toppanás…
Hol vagy? Merre keresselek? Félek, hogy el fogok veszni, ha nem fog találkozni lelkünk. Mekkora szeretet és irgalom van benned. Ez nem lehet. Nem lehet az, hogy behívtál a nagy lakomára, akár a meghívóval rendelkező vendéget. Mégis belépésemnek kis toppanása, a Te jóságoddal, azonnal elindította a forrás rohanó sodrását. Bár elmémet zavaros kérdések homályosították, de, ahogy mondtad, megnyugszik a szívem a lelkek óceánján. Most már tudom, hogy hol vagy, hiszen beléptem hozzád. És ráadásul Te voltál az, aki behívtál engem. Igen, most visszatekintek a szemeimmel, és a megtérésemet látom. Azt látom, amikor először mentem be a templomba. Az a toppanás valóban elindította, életem rohanó sodrását.
Életünket, mindig a sziklára kell helyeznünk, az alapra. Ez a hely hordoz magában még egy különlegességet is. A bazilika bejáratánál egy kis kődarabot helyeztek el. Ez a kődarab pedig a Golgota hegy egyik kis sziklája. Arról a hegyről hozták ide, ahol a mi Urunk Jézus Krisztus keresztje állt, és ahol vállalta értünk a halált, hogy megváltson minket, Ő ennyire szeretett minket, vállalta a kereszthalált. És mi? Mi mennyire szeretjük őt? Ezt a kis szikladarabot azért hozták, hogy lássuk, Isten irgalmassága a sziklára épül, arra a sziklára, amelyen meghalt, és amelyen a katona lándzsája megnyitotta az irgalmasság forrását.. Ezért e helynek kettős hatása is van. Jézus keresztáldozata, amit a szikla jelképez, a másik pedig maga a feltámadt és irgalmas Isten. Te tudsz ezekkel élni? Isten nem szórakozásból mondta, hogy irgalmas, és nem a szórakozás kedvéért halt meg, hanem érted áldozta fel magát.
Rád néz
Belépésemkor megláttam azt az Élő és Szent Személyt, aki megadta a meghívás kegyelmét. Kerek és hófehér ostyába rejtőzik és ott vár mindnyájunkat az idők végezetéig. Aranyos kis ostya, valóban Te vagy az? Minden egyes patak csatlakozása összezavar. De tudom, hogy a kételyeimet megoldhatom. Tudom, hogy a sok forrásból, csak egy az igaz, amelyben ott van kicsinyke tested és végtelen irgalmad, csak Rád kell nézek. Szinte most is itt van a szemeim előtt az Ostyába rejtőző Jézus. Az a Jézus, aki behívott magához, és amikor bementem, rám tekintett az Úrfelmutatás felemelő pillanatában. Ahogy átjárt a sugárzó tekintete, ahogy boldogan rám nézett, hogy végre bejöttem hozzá, és nem maradt magányosan. Én pedig visszanéztem rá, hogy egyesüljek a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel. Igen, ezért a pillanatért már érdemes volt élni. Az egyesülés pillanata, maga a nagy út értelme, hogy találkozzon a szemem az Ő szemével.
(Az indulás) INDULJ
Kelj fel vándor, indulnod kell! A nagy út csak most kezdődik. Nem elég, hogy betoppantál, hanem el is kell indulnod, a megismerés után. Ó, ha tudnád, mi is vár rád, kételyeidet távol tartanád. Igen, és már ott is volnál. Kedves barátaim, most ne álljunk meg, hanem pont most kell elindulnunk a megismerés nagy útján. Akkor kell elindulnunk, amikor megláttuk az Ő irgalmasságát. Mi most ezt megláttuk. Láttuk az edényt, láttuk, hogy képes megbocsátani, képes felemelni, amikor elesünk a nagy úton. Ő odajön, lehajol, és a kezét nyújtja. Bátran fogadjuk el, bátran tegyük a kezünket az Ő irgalmas kezébe, és lelkünk megnyugszik a mindennapok rohanó útján.
4. Az egyház, amióta csak létezik, a kereszt és a feltámadás misztériumára hivatkozva hirdeti Isten irgalmasságát, a remény zálogát és az üdvösség forrását az ember számára. Mindazonáltal úgy tűni, hogy ma különlegesen is hivatása, hogy hirdesse a világnak ezt az üzenetet. Nem mellőzheti ezt a küldetést, amikor az Úr maga hívja Szent Fausztina tanúságtételével.
Isten a mi korunkat választotta ki erre. Talán azért, mert a 20. századot a sok területen megmutatkozó, vitathatatlan sikerek ellenére egész különlegesen megbélyegezte a „gonosz misztériuma”. A jóknak és a rosszaknak ezzel az örökségével léptünk be az új évezredbe. Az emberiség előtt a fejlődésnek új távlatai tárulnak föl, ugyanakkor eddig ismeretlen veszedelmek fenyegetik. Az ember gyakran úgy él, mintha Isten nem létezne, sőt, elfoglalja Isten helyét. A teremtő jogait követeli magának, hogy beavatkozzék az emberi élet titkába. Gén – manipulációkkal meg akarja határozni az ember életét és annak a végét a halállal. Elutasítva az isteni törvényeket és az erkölcsi elveket, nyíltan megtámadja a családot. A legkülönbözőbb módon próbálja elhallgattatni Isten szavát az emberi szívekben, s Istenből „nagy távollévőt” akar formálni a kultúrában és a népek lelkiismeretében. A „gonoszság misztériuma” ma is jellemzi a világot.
E titkot tapasztalva az ember úgy él, hogy fél a jövőtől, az ürességtől, a szenvedéstől, a megsemmisüléstől. Talán éppen ezért történt, hogy Krisztus egy alázatos apáca tanúságtételén keresztül lépett be a mi korunkba, hogy világosan megmutassa a megkönnyebbülés és a remény forrását, mely Isten örök irgalmasságában rejlik.
Az irgalmas szeretet üzenetét újult erővel kell megszólaltatnunk. A világnak szüksége van a szeretetre. Eljött az óra, hogy eljuttassuk Krisztus üzenetét mindenkihez: különlegesen azokhoz, akiknek embersége és méltósága, úgy tűnik, elvész a gonoszság művében. Eljött az óra, amikor az isteni irgalmasság üzenete, fölébreszti a szíveket a remény, és egy új civilizáció, a szeretet civilizációjának szikrájává lesz.
Az egyház ezt az üzenetet fáradhatatlanul akarja hirdetni, nem csupán buzdító szavakkal, hanem az irgalmasság figyelmes gyakorlásával. Ezért tudja folyamatosan megmutatni csodálatraméltó emberek példáját, akik az istenszeretet és a felebaráti szeretet nevében „elmentek és bő termést hoztak”. II János Pál pápa emlékeztet bennünket arra, amit az isteni irgalmasságról szóló enciklikájában írt: „Az ember olyan mértékbe jut el az irgalmas Isten szeretetébe, az Ő irgalmasságához, amennyire ő maga átalakul, az ilyen felebaráti szeret szellemében. Bárcsak egyre jobban felfedeznénk ezen az úton az isteni irgalmasság titkát, hogy naponta megélhessük.
5. Kedves testvérek! Kívánom mindanyiunknak, ha már benne vagyunk a bárkában induljunk el, de ne szálljunk ki. Ne felejtsük el, hogy minden nap a bárkában vagyunk embertársainkkal, akik szintén az oszlopok felé mennek, és segítsük őket, hogy el is jussanak oda. Legyünk mi az erősek, akik láttuk Isten végtelenül nagy szeretetét, és irgalmasságát. Most pedig hangozzon el II. János Pál pápa felhívása: „tárjátok ki a szíveteket Isten legnagyobb ajándéka előtt, mely Krisztus keresztje által, mint irgalmas szeretet mutatkozott meg a világnak. Ma, amikor már más időket élünk, egy új évszázad és évezred hajnalán, legyetek továbbra is készségesek tanúságot tenni az ember ügye mellett, hogy soha el ne válasszák az ember ügyét Isten szeretetétől. Segítsétek a modern embert, hogy megtapasztalhassa Isten irgalmas szeretetét, aki ragyogásában és melegében üdvözíti az embert.”
Ne féljetek! Erősödjetek meg a hitben, és legyetek az irgalmasság tanúi!
Harmadik nap
Kalwaria Zebrzydowska
Salva Regina, Mater misreicordiae, vita dulcedo, et spes nostra salve!
Kedves Testvérek!
1. Zarándokként jöttem erre a kegyhelyre, mint ahogy egy évvel ezelőtt is Ezen a helyen, ahol most vagyunk különlegesen kedves volt megboldogult II. János Pál pápának. Mindig szívesen jött ide elmélkedni, még püspök korába is gyakran ellátogatott e varázslatos helyre. Sokszor elvégezte a keresztutat is a hegyekben, volt, amikor a nagypénteki misztériumjátékban is szerepelt. Magammal hoztalak titeket is, hogy együtt áldjuk a Magyarok Nagyasszonyát e különleges helyen, de lelkemben egész Magyarországot is elhoztam, a honfitársaimat, hogy imádkozzam értük.
Hányszor tapasztaltam, hogy Isten Fiának Anyja irgalmas szemét a meggyötört ember aggodalmaira fordítja, és elnyeri számára a nehéz problémák megoldásának kegyelmét, a gyönge ember pedig eltelik csodálattal, az isteni Gondviselés hatalma és bölcsessége iránt. Nem ugyanezt tapasztalták-e előttünk járt nemzedékek zarándokai, akik az elmúlt 400 év során eljutottak ide? De bizony, igen. Máskülönben ez a szentmise nem történne meg. Nem volnánk itt, barátaim, akik végigjárjuk a keresztutat egyesülve Jézus Krisztus szenvedésével és Édesanyja fájdalmával.
2. Igen. A Szent Szűz a mi édesanyánk is, Ő az Istenanya, akit különlegesen is tisztelünk.
Egy különleges asszony, de ki Ő? Felszólít, hogy csatlakozzam hozzá, de túl bátortalan vagyok. A tekintete olyan megnyugtató, jelenléte bátorító, de várj, hogy szólítható?
Imát kér. Azt kéri, hogy imádkozzam hozzá, és akkor a bátortalanságom kis szálkája, azonnal eltűnik lelkem nyomorúságos voltából.
Milyen jó társ! Ha tudtam volna, hogy ilyen segítőm lesz a nagy úton, nem várakoztam volna, a leesés pillanatával. Nem kell egyedül végigmenned a nagy úton, mert van egy nagyszerű társad, aki mindig melletted van, és óv, mint gyengéd anya gyermekét. De miért segít minket, ez a szép asszony?
Nevét ismerik az egész világon. Sok helyen meg is fordult, kérte, hogy imádkozz. Engedjék meg, hogy felidézzek életemből egy kis szeletet. Arra a pillanatra gondoltam, amikor, már megtérésem után vagyok, és Cegléden a templom faliújságát olvasom. Rajta egy felhívás: „Csatlakozz te is a Máris Légióhoz. Elolvastam, hogy mi áll benne, miről is szól ez a felhívás. Ez egy lelkiségi csoport, akik nem csak imádkoznak, hanem közösen apostolkodnak is. Nagyon megtetszett, gondoltam, hogy írok is egy jelentkező lapot, és én is csatlakozom a Mária Légióba. De túl bátortalan voltam, és féltem. A vége az lett, hogy mégsem írtam meg, ezt a jelentkező lapot. Hanem imádkoztam, imádkoztam egy különleges asszonyhoz, hogy én egyszer Mária Légiós lehessek. De ugyan így volt a ministrálás terén is. Szerettem volna ministrálni is, ott az oltárnál, ahol az Úr Jézus valóságosan jelen van, hogy ott legyek nála, annál a személynél, aki meghívott a nagy útra. De itt is túl bátortalan voltam, és nem mertem a plébános atyánál jelentkezni, hogy igen, én szeretnék ministrálni. Viszont az imádságban nem voltam bátortalan, hanem buzgón imádkoztam Üdvözlégy Máriámat, az én különleges asszonyomhoz. És már többen is tudják, hogy ezek az imák, meghallgatásra kerültek. Emlékszünk a tegnapi elmélkedésre? De most, hogy feltekintek a szemeimmel és azok találkoznak a Te szemeiddel, újra megnyugszom és lelkemből elillan a „miért” halvány foszlánya.
Szűz Anyám ments meg minket! El tudsz e már indulni a nagy úton? Vagy még mindig nem láttad Őt?
3. Tudom, hogy a szívem vágyik az Úr után, de azt is tudom, hogy a ti szívetek is vágyik a hatalmas Isten után. A vele való találkozáshoz pedig a legrövidebb és a legkönnyebb út Márián át visz. Mária által Jézushoz! Kívánom, hogy mi is ezen az úton járjunk, éppen ezért vagyunk most itt, hogy Mária által eljussunk az ő Szent Fiához, Jézus Krisztushoz.
A patak rohanó sodrása most már teljesen magával ragadott. Tudom, hogy van egy nagyszerű társam, akivel a nagy út könnyebbé válik. Hihetetlen a hatalma, egyik percről a másikra meghallgatja a kéréseimet, olyan Ő, mint egy mentőcsónak. Ezt pedig ki kell használni, a süllyedő hajon.
4. „Jézus keresztje mellett ott állt az édesanyja, anyának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna” (JN 19, 25) Mária, kit a vér és az anyai szeretet kötelékei kötöttek Isten Fiához, ott a kereszt lábánál ezt az egységet a szenvedésben élte át. Egyedül ő tudta – az anyai szív kínjai ellenére -, hogy ennek a szenvedésnek értelme van.
Vajon abban a percben, ott a kereszt alatt, tudhatta-e, hogy hamarosan, hogy harmadnapon be fog teljesedni Isten ígérete? Ez örökre az ő szívének titka marad. Egyet azonban tudunk: elsőként az összes ember közül ő részesedett a feltámadott Fiú dicsőségében. Ő testével és lelkével felvétetett a mennybe, hogy megtapasztalja a dicsőségben való egységet, hogy Fia mellett örvendjen az isteni irgalmasság gyümölcseiben, s elnyerje azt mindazoknak, akik az ő oltalma alá futnak.
Testvéreim! Mária életútja nem csak nagyszerű, hanem követendő is. Tudom, hogy nem leszünk képesek utolérni, de a lehetőség adott a felzárkózáshoz.
Most a Passió film egyik jelenete jutott az eszembe. Amikor Jézus a nehéz keresztel elesett és találkozott az édesanyjával. Rögtön e részlet után bevágtak egy másik jelenetet is, amikor Jézus még kicsi volt és boldogan játszott, de a nagy játék közben elesett. Mária a tökéletes édesanya rögtön odaszaladt, mint most a nehéz kereszt alatt elesett Jézushoz. És ezt mondta:”Itt vagyok, fiam.” Mi hányszor mondjuk Jézusnak, hogy itt vagyunk, amikor Ő be van zárva a Tabernákulumba. Magányosan nap, mint nap vár ránk, és vágyik a mi jelenlétünkre. Mária mellett soha nem volt egyedül, és mellettünk? Tudom, tudom, ott a család, a munkahely, az iskola, de ahogy Márai is megírta: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot, s az iskolát.” Vagyis a munkahely mellett ott van a templom is. Mennyi időt töltesz a munkahelyen és mennyit a templomban? Igen, jogos lehet a következő mondat: de ott van még a családom is, amit az előbb kihagytam. És mi van az égi családoddal? Az is a te családod, akik várnak rád és szeretnek téged. Hát ezért szenvedett Jézus, halt meg a kereszten és támadt fel? Mindezt azért vállalta, hogy most ott legyen egyedül a Tabernákulum sötét szekrényében? Nem, Ő veled akar lenni, mint az édesanyjával, Máriával.
Most pedig engedjék meg, hogy felidézzek, egy kedves, kis történetet:
Az egyik szent a következőket álmodta. Álmában látott egy nagy és hosszú lépcsőt, ami egyenesen az égbe vezetett. A lépcső minden egyes foka tele volt szögekkel és üvegszilánkokkal. Látta, hogy sok ember halad ezen a lépcsőn felfelé, nagy fájdalmak közepette. Az emberek között, egyszer csak meglátta a szenvedő Krisztust is, aki vállán vitte a nagy és súlyos keresztet. Mikor felért Jézus vállán a keresztel, megfordult és lenézett a lépcsőn. Hirtelen megdöbbent, amikor édesanyját látta felfelé jönni. Ugyanis Mária nem szenvedett felfelé menve, hanem vidáman és gyorsan ért fel Jézushoz. Amikor Mária felért Jézus megkérdezte tőle. Mária, hogy-hogy ilyen gyorsan fel tudtál érni ezen a hosszú és szenvedésteli úton? Mária a következőket mondta: Én azért nem szenvedtem, mert lábamat a Te lábnyomodba tettem, és így nem sértette meg a lábamat, a sok szilánk és a sok szög. És elnevették magukat. Tehát nem kell félni az úttól, annak veszélyeitől és szörnyű szilánkjaitól. A Szent Szűz példája, legyen a mi példaképünk, és a nagy úton nem leszünk egyedül, mert van egy nagyszerű Édesanyánk, aki vigyáz mireánk.
5. Kedves testvérek! Lassan közelgünk a zarándoklatunk végéhez, amikor elmegyünk innen. Mi az, amit hazaviszünk magunkkal, az emléktárgyak, és a felejthetetlen emlékek mellett. Vajon, ha elhagyjuk ezt a helyet, ki is szállunk a bárkából? Ezt mindenki eldöntheti. Mert bizony életünk mindennapjaiban sokszor elhagyjuk a bárkát, otthagyjuk Jézust egyedül a Tabernákulumba bezárva. Például, amikor beszélgetek valakivel, és éppen egy másik embert beszélünk ki, vagy ha tudok egy jót pletykálni a papokról, Istennek a szolgáiról, amikor csúnyán beszélek, vajon akkor is a bárkán vagyok? De nem csak ezekben az esetekben hagyom ott Jézust, ezt a gondolatot a végtelenig lehetne folytatni, de én nem ezt teszem, mert tudom, hogy gyengék vagyunk, a természetünk rosszra hajló, és ezt az Úr Jézus is tudja. Nekem, ha ezeket mondják, hogy rosszrahajlók, persze, hogy megbocsátok, és meggyőződésem, hogy erős bánat után az Irgalmas Isten is megbocsátja vétkeinket, de már nála nem illik a gyenge természetünkre hivatkozni, mert szabad akaratunkból tettük, amit tettünk.
6. Drága, szeretett barátaim! Köszönöm, mindnyájatoknak, hogy kitartotok a hittben, és készek vagytok, ezen hitetekben megerősödni. Köszönöm, hogy itt lehetünk a Szent Szűznél. Igen, köszönjük meg, hogy elkísér minket a nagy útra. Köszönöm, hogy egy bárkában utazunk, a pápával és püspökeivel egységben. A nagy úton ne feledjük, hogy mit kell teljesítenünk. A cél legyen az Atya, a Fiú legyen az út, a Szentlélek a megérkezésünk.
Legyetek derűsek! Erősödjetek meg a hitben és legyetek az irgalmasság tanúi!
Most pedig nemzetünkért könyörgök, hogy a Szent Szűz adja meg országunk megújulását:
Ó kegyelmek Úrnője, fordítsd szemedet e népre, mely századok óta hűséges hozzád és a te fiadhoz!
Tekints e nemzetre,
Mely reményét mindig a te anyai szeretetedbe vetette.
Tekints reánk irgalmas szemeddel, és nyerd el számunkra, gyermekeidnek azt, amire leginkább szükségük van.
Nyisd meg a gazdagok szívét
A szegények és szenvedők szükségletei iránt.
Add, hogy a munkanélküliek munkaadóra találjanak.
Segítsd a hajléktalanokat, hogy otthonra találjanak.
Adj a családoknak
Minden nehézséget legyőző szeretetet.
A fiataloknak nyiss utat és távlatot a jövőbe.
Oltalmazó palástodat terjeszd ki a kicsinyekre, hogy meg ne botránkoztassák őket.
Adj nemzetünk számára bőséges papi és szerzetesi hivatásokat.
A szerzetes közösségeket éltesd
A hit, a remény és a szeretet kegyelmével.
Segítsd a papokat, hogy Fiad nyomában járjanak, és
Ajánlják fel életüket mindennap a bárányokért.
Esdd ki a püspököknek a Szentlélek világosságát, hogy itt a Földön az Egyházat egyetlen és egyenes úton vezessék Fiad országa felé.
Magyarok Nagyasszonya, áld meg az itt lévő magyar testvéreimet, hogy ha hazatérnek továbbra is hűségesek legyenek hozzád.
Szentséges Szűzanya, Kálváriai Asszonyunk
Esd ki számomra is a testi és lelki erőt,
Hogy mindvégig teljesíteni tudjam a küldetést,
Amire a Föltámadott hívott meg és bízott rám.
Reád bízom az életem és majd a szolgálatom minden gyümölcsét;
Rád bízom az egyház sorsát;
Rád bízom nemzetemet;
Tebenned bízom és kinyilvánítom neked Karol Wojtiła jelmondatát:
Totus Tuus, Maria!
Totus Tuus. Amen.
Negyedik nap
Wieliczka
1. Magyarország, drága hazám…Isten emeljen fel, és különös módon bánjék veled, de tudd meg, hálásnak kell lenned iránta.
Drága szeretett honfitársaim!
Mielőtt visszamennénk Vácra, még egyszer nagy örömmel tekintek végig mindnyájatokon, és hálát adok az Istennek, aki megengedte, hogy újra eljöjjünk Lengyelország különösen szép helyeire. Gondolatban felidézem e négynapos zarándoklat stációit: Mogiła, Krakkó belvárosa, a Wawel, a Mária templom, Łagiewniki, Kalwaria Zebrzydowska és most az utolsó állomás Wieliczka.
2. Eszembe van Mogilla Csodatevő Krisztusa, ahol először jártam. Ott hangzott el a következő mondat: Míg a Mária jelenések a bűn elhatalmasodásától és annak következményeitől kívánnak megóvni bennünket, addig az Isteni Irgalmasság a bűn áldozatait szólítja meg, és akarja visszavezetni az Evangéliumhoz. Igen, életünkben ez egy fontos gondolat kell, hogy maradjon. Minden egyes munkánk alatt eszünkbe kell, hogy jusson: az Isten irgalomban gazdag. A Wawel, ahol a magyar történelem is igen szép helyet kapott. De eszemben van a Mária templom gyönyörű szárnyas oltára, ami Közép Európa legnagyobb faragott szárnyas oltára. Vagy itt van emlékeim egyik legszebb helyén Krakkó – Łagiewniki, az Isteni Irgalmasság világközpontja, ahonnét elterjedt az egész világra Isten irgalmasságának üzenete. Ahol találkoztunk Isten irgalmas szeretetével. Ahogy visszagondolok az ott eltöltött órákra, boldogság tölti be egész kicsiny létemet. Az Isten irgalomban gazdag! De ugyan így nagy örömömre szolgált a Kalwariai Szűzanyánál leni, ahol imádkoztunk a nemzetünkért.
3. E rövid zarándoklat napjai alkalmat kínáltak a számomra az elmélkedésre és a mély elgondolkodásra. Megköszönöm az Istennek, hogy lehetőséget adott Krakkó és a Kalwaria Zebrzydowska meglátogatására. Köszönöm mindnyájatoknak, hogy oly nagy szeretettel és bizalommal jöttetek el ezekre a helyekre. Remélem, hogy e négy nap alatt, mindenki meg tudta találni a számára kedves helyet, ahol egyesülhetett az irgalmas Istennel, és ahol elmondhatta kedvenc imádságait.
Őrzöm az imáitokat, tanúságtételeiteket és az irgalmas Isten hatalmába vetett bizalmatokat. Szeretnék elköszönni mindnyájatoktól, akikkel oly szép napokat tölthettem el Lengyelországba.
Kívánom, hogy a családjaitok, és nemzetünk minden családja, az imában találják meg a világosságot és az erőt kötelességeik teljesítéséhez, s minden körülmények között az irgalmas szeretet üzenetét ültessék el. Isten, az élet forrása áldjon meg benneteket minden nap.
Megköszönöm a személyes beszélgetéseket, mert ezek segítenek a nagy úton. Külön megköszönöm a betegeknek és az időseknek, hogy a zarándoklatot és hivatásomat imádságukkal támogatták. Kívánom, hogy az irgalmas Krisztussal való lelki egység legyen számukra az enyhület forrása testi és lelki szenvedéseikben.
4. „Az irgalmasságban gazdag Isten!” Íme, e szavak adták látogatásunk vezéreszméjét. Úgy hallgattuk, mint az Egyházhoz és Magyarországhoz intézett felhívást az új évezredben. Kívánom, hogy mindnyájan nyitott szívvel tudjátok fogadni az irgalmasság ezen üzenetét, és el tudjátok vinni mindenhová, ahol az embereknek világosságra és reménységre van szükségük.
A szívemben viszem a zarándoklat napjainak jó emlékét, és mindazt, amiben részünk lehetett. Hálásan említem meg, az egész nemzetünk nevében: „Jézusom, bízom Benned!” Ez az őszinte vallomás hozzon fölemelkedést az új évezred jövendő nemzedékeinek. Az irgalomban gazdag Isten áldjon meg benneteket.
|