A nővéreknek voltak imádságok és délután 17:30 kor kezdődött a Szentmiséjuk, amit az új Czestochowai püspök Wacław Depo tartott, a szentbeszédet Longin Bekiel mondta.

A szemlélődő rendek ma is Lengyelországban, hagyományosan működnek. Ezt azért mondom mert nálunk például a pálos rend szemlélődő rend volt, de manapság több mindennel foglalkoznak, amit a történelem változásainak tudhatunk be. De Lengyelben még a mai napig a szemlélődő rendek nagy szigorúságban vannak, Krakkówban a kálmerita nővérek örök némaságot is fogadnak, a szegénység, engedelmesség és a tisztaság fogadalmai mellé. Szigorúan nem jöhetnek ki a kolostór falai mögül. Ők teljes elszigeteltségben élenk a világtól, mégis a világban Isten szigetén. Sokat imádkoznak (még éjszaka és hajnalban is felkelnek közös imára), de emellett dolgoznak is. Rózsafüzéreket, képeket csinálnak, földet művelnek, hogy eltartsák magukat, De valamelyik nővér főz,  mos, takarít, Tehát meg van mindenkinek a feladata. De ilyen rend a Kamalduliak is. Akik szinte még egymással sem találkoznak. MInden szerzetesnek van egy kis háza (szoba, konyha), ahol egyedül él.

Van egy nagy kertjük, némi állatuk és ennyi. Nagyon szerényen élenek. A szobájukban van egy ágy, egy asztal és egy szék.

Ez a rend is szigorú elzártságban él, olyannyira, hogy a templomukban is csak férfiak mehetnek be egy rövid időre.

Ők az Egyház pajzsa. Szüntelenül, a nap 24 óráját az Istennel és a munkával töltik, és minádkoznak a világért, az Egyházért és miértünk, csendben, szegénységben, tisztaságban és engedelmességben. A világban, de mégis a világtól távol valahol a világban lévő Isten szigetén...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés